Az antik orvostudomány a náthának a kór „székhelye” szerint három típusát különítette el: ha a nátha a fejet vagy a mellett támadta meg, görögül katarrhosznak, latinul destillationak, ha a torkot, bronkhosznak, illetve raucedonak, ha pedig az orrot, korüdzának vagy gravedonak nevezték. A náthaféleségek gyűjtőneve azonban egyszerűen rheuma, vagyis „folyás” volt.
A katarrhosz (kata + rhein = lefolyni) név és fordítása a latin destillatio (de + stillare = alácsöpögni) arra a nedvkórtani elméletre utal, amely szerint a náthát a fejben összegyülemlett és onnan alácsorduló savas és hideg nyák (phlegma) okozza.
A zsebkendő használatára figyelmeztető plakát az 1960-as évekből (Fotó: U.S. National Library of Medicine, Digital Collection)
A katarrhoszon kívül azonban még rengeteg náthanév ismert. A bronkhosz például, amely a nátha egyik ógörög szinonimája, görögül annyit tesz, hogy nedves – bár jelenthetett légcsövet vagy nyelőcsövet is –, míg a raucedo rekedtséget jelent, vagyis mindkettő úgynevezett tüneti, szimptomatikus név. A coryza, vagy fonetikusan írva korüdza szó valószínűleg a görög korüsz (fej) szó származéka, így jelenthet nehézfejűséget, tompaságot is. Ennek megfelelője, a latin gravedo viszont a gravis (súlyos) melléknévből ered, és szintén a nátha fejet eldugaszoló, elnehezítő hatására utal.
Franciául a nátha manapság is coryza vagy gros rhume – ez utóbbi kifejezés ugyanabból a rhein (rheuma) szóból ered, mint a katarrhosz. A portugál coriza, cataro, a spanyol coriza, catarro és az olasz catarro, corizza szintén az ókori görög, illetve latin terminusok változatai, bár az olaszban a rifreddore szóalak is használatos, amely a hideg (freddo) melléknévből ered. A jiddisben – német vagy spanyol közvetítéssel – a nátha keter, a megfázást azonban a jiddis ik bin verkihltnek (megfáztam) vagy ik bin smarkatschnak (taknyos vagyok) mondja. Különös módon az antik eredetű névcsoporthoz tartozik a nigériai joruba catá szó is, amely egyértelműen a spanyol–portugál cataro–catarro emlékét őrzi. A név tanúsága szerint a portugál kereskedők és gyarmatosítók hozhatták be Afrikába a betegséget. Ebből is látható, hogy némelyik betegségnév a kór történetére vonatkozóan is érdekes információkkal szolgálhat!
Megfázásban szenvedő férfi. Színes litográfia, 1833. (Fotó: Wellcome Digital Collection)
Az angolban a coryza és a nasal catarrh szavak szintén élnek az irodalmi nyelvben, a hétköznapiban azonban inkább coldot (to catch a cold), vagyis hideget, illetve snuffle-t emlegetnek. Ha a cold szó maga alakilag nem is, a mögötte álló elképzelés, akár az említett olasz rifreddore, ismét csak az antik nedvkórtanból ered, hiszen a flegma hideg minőségére utal.
A németben ugyanennek a szónak a rokona jelenik meg Schnupfen formában, amely a középfelnémetben inkább csuklást, prüsszentést jelentett. Ez a náthaelnevezés váltotta fel mára a 16–18. században még széles körben használt, görög eredetű katarrh kifejezést, amelyet a lengyel katar szóátvétel is őriz. De helyére lépett a választékos grippe szónak ist, amelynek eredete nem tisztázott, talán francia származású, és talán a croup, krupp szavakkal is rokonságban áll. A Schnupfen–snuffle szavakkal rokon a svéd snuva is. Ugyancsak görög eredetű és a rhein igéből származik a cseh rýma és a bolgár hrema. Az orosz naszmork a szmorkaty (tüsszent) igéből, vagy a szmark/szmork (takony) főnévből származhat, és talán szintén hangutánzó szó. Érdekes eset a román guturai, amely egyértelműen a latin guttur (gége) szóval áll kapcsolatban, vagyis ugyanúgy ókori eredetű és „topografikus” betegségnév, mint például a görög bronkhosz. A finn nuha szó eredetéről sajnos nem tudok semmit.
A tüsszentés három állomása, összekapcsolva a közlekedési lámpák három színével (Fotó: Wellcome Digital Collection)
Vajon mi a helyzet a magyar náthaelnevezésekkel? A mi nátha szavunk egyértelműen szláv eredetű, valószínűleg a szlovákból került nyelvünkbe: első írott előfordulása elég késői, csak 1533-ból való. Ez a tény arra utal, hogy korábban másképpen – talán kehnek, hurútnak, hidegnek – neveztük a náthát. A szlovákban a nátha szónak eredetileg na-duha alakja lehetett és nehézlégzést jelentett (ducha = lehelet, lélegzet), vagyis az orr eldugulására utalt. Ma szlovákul a náthát nádchának mondják.
Dr. Magyar László András
Online oktatási segédanyag az idegen nyelvek iránt érdeklődők számára
A linkre kattintva irány a Websuli!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.