Eleink a pestis és más járványos betegségek ellen dietetikus (életmódbeli), fizikális, sebészi és gyógyszeres terápiával próbáltak védekezni. Ezek a módszerek lehettek megelőző és gyógyító jellegűek is. Mivel a betegségek okát csak találgathatták, célzatos kezelést nem tudtak alkalmazni, általában csak a nyavalyák jellemző tüneteit igyekeztek enyhíteni.
A miazmaelmélet hívei a levegőt gyógynövényes füstöléssel (boróka, fenyő, fűszernövények stb.), illatos fák égetésével tisztították. Az állati eredetű anyagok közül a mérgező állatok (kígyó, varangy, gyík, szalamandra) húsa, az ásványok közül a kén számított közkedvelt gyógyanyagnak. A gyógynövények közül pedig az erős illatúakat (kamilla, petrezselyem, ánizs, kömény, rózsa), a fájdalomcsillapító hatásuk miatt kedvelt ópiumszármazékokat és enyhe idegmérgeket ajánlották. Kedveltek voltak még az egzotikus és drága fűszerek, illóolajos anyagok (fahéj, szegfűszeg, mirha, aloé, tömjén) és a gyümölcsök is (citrom, narancs, füge). Az orvosságokat nemcsak belsőleg, hanem borogatásként is alkalmazták.
Fajansz patikaedény, Buda, Kuny Domokos műhelye, 19. század eleje. Felirata: ELECT[UARIUM] ANODINUM = igaz terjék (electuarium aromaticum cum opio, theriaca) (MNM – Semmelweis Orvostörténeti Múzeum 65.186.1.1–2. Fotó: Blahák Eszter)
A leghatásosabb megelőző szernek azonban a terjéket és a mithridatumot (állati eredetű anyagokból és ópiátokból álló, méregellenes hatásúnak hitt keverék) tartották. Ezeket az elegyeket szinte csodaszerként alkalmazták, hisz mindenfajta mérgezés, betegség ellen hatásosnak vélték őket. A terjék (alexipharmacon, confectio Andromachi, theriaca) a leghíresebb ókori gyógyszerek egyike, melyet a legenda szerint először Andromakhosz, Nero császár (37–68) orvosa állított össze hetvenféle szerből, amelyek közül az ópium volt a legfontosabb. Eredetileg ellenméregként használták, később a toxikus eredetűnek tartott járványok és betegségek ellen is alkalmazták. Sokféle receptje ismert, fő összetevői az ópium, vörösbor, angyalgyökér, kígyószisz, macskagyökér, fahéj, kardamon, mirha, kén, rozsdapor, méz voltak. Az electuarium kifejezés a szirupos gyógyszerformára utal. A szó a görög lekhó ’nyalok’ igéből származik – jelentése magyarul „nyalat”.
[Hoffmann Illés]: Az electuariumnak, az az, a Terjeknek hasznáról. Debrecen, 1616 előtt, Rheda Pál] (MNM – Semmelweis Orvostörténeti Múzeum 93.60.1. Fotó: Blahák Eszter)
Horányi Ildikó
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.