A járványok világa

Miután a 18. század elején a fekete himlő elleni védekezés eszközeként Európában is megjelent a varioláció, nagy népszerűségre tett szert a kontinensen. Az 1750-es évektől az európai uralkodóházak is előszeretettel alkalmazták ezt az eljárást, így Mária Terézia, II. Frigyes porosz és XVI. Lajos francia uralkodó is. (A variolációról szóló bejegyzésünk itt olvasható.)

Az 1700-as évek végén megjelent egy másik védekezési mód is fekete himlő ellen: a védőoltás. Az eljárás a variolációhoz hasonlóan a megfigyelésen alapult: felismerték, hogy azok a tehenészetekben dolgozó fejőlányok és tehenészek, akik megfertőződtek a szarvasmarha bőrén és tőgyén megjelenő, a fekete himlőnél lényegesen enyhébb lefolyású tehénhimlővel (variola vaccina), a betegséget követően immunissá váltak a fekete himlővel szemben. Ennek jegyében a mesterséges immunizálás következő lépése a tehénhimlővel történő beoltás, a vakcináció volt. A vakcina, illetve a vakcináció kifejezés Edward Jenner angol orvostól származik.

A vakcina eredete (Wellcome Digital Collection)

A közhiedelemmel ellentétben nem Jenner fedezte fel a tehénhimlővel történő védőoltást. Benjamin Jesty (1736–1816) angol gazda már 1774-ben megfigyelte, hogy a birtokán dolgozó tehenészlányok, akik korábban átestek a tehénhimlőn, bár közvetlen kapcsolatban álltak fekete himlővel fertőzött rokonaikkal, nem kapták el a betegséget. Jesty beoltotta feleségét, valamint 2 és 3 éves fiát a szomszédos tehenészetből származó tehénhimlővel. Ő maga már korábban megfertőződött vele. A kísérlet sikerrel járt, amit évekkel később az is megerősített, hogy amikor 1789-ben a helyi sebész a két fiún végrehajtotta a fekete himlővel történő variolációs eljárást, nem mutatták semmi jelét a betegségnek. Jesty később másokon is alkalmazta a módszert, s híre Londonba is eljutott. 1805-ben meghívásban részesült a Királyi Jenner Társaságtól (Royal Jennerian Society for the Extermination of the Small-pox), hogy portrét készítsenek róla, mint a tehénhimlővel történő védőoltás első alkalmazójáról.

Michael William Sharp 1805-ben, a Királyi Jenner Társaság számára készített portréja Benjamin Jestyről (Wellcome Digital Collection)

Benjamin Jesty mellett egy német tanár, Peter Plett (1766–1823) is Jenner előtt alkalmazta a védőoltást. 1790-ben Schöneweidében dolgozott házitanítóként, itt hallott először a tehénhimlő hatásáról. 1791-ben Meierhofba költözött, ahol három tanítványát sikeresen oltotta be tehénhimlővel. Bár eredményeit összefoglaló jelentését elküldte a kieli egyetem orvosi karára, nem tudta meggyőzni a varioláció pártján állókat. Csak 1802-ben publikálták Plett tapasztalatait, miután Jenner műve már Németországot is elérte. 

Edward Jenner angol orvos 1796-ban végezte el első kísérletét a tehénhimlővel. 1796. május 14-én tehénhimlővel oltott be egy 8 éves fiút, James Phippset, majd júliusban elvégezte rajta a variolációt. Mivel a fiú nem mutatta a fekete himlő jeleit, Jenner kísérletét sikeresnek nyilvánította. 1797-ben rövid műben összegezte tapasztalatait, amelyet elküldött a londoni Királyi Tudományos Társaságnak, azonban munkáját elutasították. 1798-ban magánkiadásban megjelent könyvében adta közre kísérleteinek eredményeit. Bár nem ő végezte el az első védőoltási eljárást, ő volt az első, aki publikálta eredményeit és orvosként vizsgálta a kérdést.

Edward Jenner betegeket olt be a St. Pancras-i kórházban. Karikatúra. (Wellcome Digital Collection)

A védőoltásnak köszönhetően az orvostudomány legyőzte a fekete himlőt, és 1980. május 8-án az Egészségügyi Világszervezet bejelentette, hogy sikerült kiirtani a bolygóról a rettegett betegséget.

Edward Jenner így írta le az általa végzett első vakcinációt:

„A fertőzés lefolyásának pontosabb megfigyeléséhez kiválasztottam egy egészséges, nyolc év körüli fiút abból a célból, hogy tehénhimlővel oltsam be. Az anyag egy fejőlány [Sarah Nelmes] kezén lévő hólyagos kiütésből származott, aki gazdája teheneitől fertőződött meg. 1796. május 14-én bejuttattam az anyagot a fiú karjába két felületi vágáson keresztül, alig átszúrva a bőrt, mintegy fél inch [kb. 1,2 cm] hosszúságban. A hetedik napon fájdalomra panaszkodott a vállában, és a kilencediken egy kicsit fázott, elvesztette az étvágyát, és enyhén fájt a feje. Egész nap észrevehetően gyengélkedett, és az éjszakát bizonyos fokig nyugtalanul töltötte, de a következő napon teljesen jól volt. 

A bemetszések külseje a megérés állapota felé tartó folyamat során körülbelül ugyanolyan volt, mint a fekete himlő esetében. Az egyetlen különbség, amit észleltem, a vírus hatásaként keletkező világos folyadék állapotában volt, amely inkább sötétebb árnyalatot öltött, valamint az, hogy a kiütések a bemetszések körül terjedtek el, és kinézetükben sokkal inkább orbáncra hasonlítottak, mint arra a megszokott látványra, amelyet fekete himlő ugyanilyen használatakor tapasztalunk. De az összes elhalt anélkül, hogy a legkisebb problémát okozta volna nekem vagy a betegnek, a beoltott részeken hegeket és következésképp pörköket hagyva maga után. Azért, hogy megtudjam, a fiú védve volt-e a fekete himlő ragályától, miután szervezetében oly enyhe bántalmat érzett a tehénhimlő vírustól, július 1-jén be lett oltva a fekete himlővel, ami egy friss kiütésből származott. Több apró szúrást és bemetszést végeztem mindkét karján, és az anyag gondosan lett bejuttatva, de az eljárást nem követte megbetegedés. Ugyanazok a külső jelek voltak láthatók a karjain, mint amelyeket általában látunk azoknál, akiknél fekete himlőt használtak, miután túlestek vagy a tehénhimlőn, vagy a fekete himlőn. Több hónappal később ismét be lett oltva fekete himlővel, de a szervezetére nem gyakorolt észlelhető hatást.”

(Forrás: Edward Jenner: An Inquiry into the Causes and Effects of the Variolae Vaccinae. London, 1798. 32–34.)

Jean-Louis Tirpenne: Edward Jenner beolt egy gyermeket anyja ölében. Litográfia. (Wellcome Digital Collection)

Dr. Kárpáti Attila István