1622-ben avatták szentté Xavéri Szent Ferencet (1506–1552), aki a jezsuita rend egyik alapítója volt, és többek között Indiában és Japánban teljesített missziós szolgálatot. A baszk származású áldozópap a Távol-Kelet pápai legátusaként mindenütt szeretettel és a meggyőzés erejével térített, elítélte az erőszakot. Hittérítő munkája mellett betegápoló tevékenységet is folytatott. A legenda szerint olyan isteni erő áradt ki belőle, hogy még a halottakat is feltámasztotta. Élete nagy vágya, hogy Kína földjére léphessen, nem teljesülhetett. Kína partjai közelében, San-csao szigetén tört rá a halálos láz, 1552. december 3-án hunyt el magányosan egy viskóban, utolsó útjára csak keresztény kínai szolgája kísérte el. Az indiai Goa városában temették el. Az itt dühöngő pestis elmúlását az ő közbenjárásának tulajdonították.

Winckler, Johann Christoph (1720–1797 k.): Xavéri Szt. Ferenc pestises betegeket gyógyít. Rézmetszet, 1761.(MNM – Semmelweis Orvostörténeti Múzeum 82.55.1. Fotó: Blahák Eszter)

Kultuszát a jezsuita szerzetesek terjesztették, nevét tengeri utazásokkor, járványos időkben idézték a hívek, megemlékezve Ferenc magányos haláláról. A halál óráján is kérték segítségét, ez utóbbi szerepének meggyökeresedését a Borbála-naphoz kapcsolódó kultuszörökség közelsége befolyásolta. Szent Ferenc halálának ünnepe december 3-ra esik, amely csupán egy nappal előzi meg Szent Borbála napját, akit az oltáriszentség felvételével kísért, vágyott, jó halál patrónájaként tisztelnek. Megbecsültsége már a középkorban széles körű volt, így a hozzá kapcsolódó évszázados hagyományok felerősítették a jezsuita szerzetes barokk kori kultuszának meggyökeresedését.

Nápoly városa az 1656-ban dühöngő pestis idején már patrónusként tisztelte Ferencet, 1709-ben pedig – szintén a mirigyhalál pusztítása alatt – Buda városa is védőszentjének választotta. Az 1740-es pestisjárvány után a hívek a budavári Szentháromság-szobornál tartottak hálaadást, körmenetükben Ferenc szobrát hordozták a betegségből felgyógyultak kíséretében.

Xavéri Szent Ferenc bronzérem hátlapja. Itália, 18. század (MNM – Semmelweis Orvostörténeti Múzeum 66.1.2931. Fotó: Blahák Eszter)

A szent közép-európai, így magyarországi ábrázolásainak jelentős része Ferenc halálának jelenetét örökítette meg, ezek főképp rézmetszetes képecskéken terjedtek, de nyakban hordozható amuletteken is feltűntek. Főképp a haldoklók, járványos betegségben szenvedők találtak megnyugvást szemléletében. De közkedvelt volt a patrónus betegápoló tevékenységének bemutatása is. A jezsuita rend felszámolása után Xavéri Szent Ferenc viszonylag rövid életű kultusza elsorvadt.

Horányi Ildikó