A képen látható tárgy Teleki Mihály (1634–1690) erdélyi kancellár szürcsőlőjének másolata a 19. századból. A családi címerrel és a kancellár összes rangjának felsorolásával díszített, tengeri kagyló alakú, ezüstözött szürcsölőt a fogatlan kancellár etetésekor használták. A szűrő megakadályozta, hogy csont vagy csontszilánk kerüljön a beteg szájába. Gyógyteák itatására is használták.
MNM – Semmelweis Orvostörténeti Múzeum 67.946.1. Fotó: Blahák Eszter
A betegek gondozása, ápolása, mindennapi életük segítése végigkíséri az emberiség történetét. Kezdetben a család nőtagjai látták el ezt a feladatot. Később e tevékenység szervezettebbé válásával a férfiak is kivették a részüket a betegekről való gondoskodásból. A középkor folyamán számos szerzetesrend alakult, amelyek fő feladatukká a betegápolást tették (Szent Lázár Lovagrend, Irgalmas Nővérek rendje stb.). Különösen nagy szükség volt rájuk a rendszeresen visszatérő, nagyarányú megbetegedéssel járó járványok idején. Kezdetben a kolostorok falai között, majd egyre inkább a kórházakban végezték munkájukat.
Köszönjük a kitartását ma is azoknak az ápolóknak, akik mindent megtesznek a betegek mindennapjainak könnyebbé tételéért.
Scheffer Krisztina
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.