Gyógynövényeink egy része nevében is őrzi azt a hitet, hogy a betegségek fő eredője maga a Teremtő, gyógyulni is csak az ő kegyelme által lehet (pl. Boldogasszony palástja, Boldogasszony tenyere, Szent Barbara füve stb.). Az erdők, mezők által adományozott gyógyszerkincset ezért is hívták Isten patikájának. Járványos időkben különösen hasznosnak tartották ezért azokat a növényeket, amelyek elnevezésükben az égi szférákban való hitet tükrözik. A segítőszentek hathatós közbenjárását kereső nép előszeretettel fordult így pl. a benedekfűhöz (pápafű), az angyalgyökérhez (angelika) vagy épp Szent László füvéhez, a keresztes/kígyótárnicshoz.
Üveg patikaedény. Magyarország, 18. sz. közepeESS[ENTIA] GENTIA[NAE] = tárnicsgyökér-kivonat©MNM-Semmelweis Orvostörténeti Múzeum
Egy legenda szerint Szent László királyunk (1077–1095) idején pestis dúlt az országban, amikor a király égi jelet kapott: amelyik növényt átlövi a nyila, az lesz a pestis elleni orvosság. A nyíl a gentiana cruciatára, avagy a kígyótárnicsra esett. Innen származik a növény elnevezése. A növény kiodvasodó gyökere sok esetben tényleg olyan, mintha átszúrták volna. A monda a legtöbb 17–18. századi herbáriumunkban (növénygyűjtemény) említésre kerül, azonban nem magyar sajátosság. A pestis elleni hatásos gyógynövénybe vetett hit szülte legenda Európa-szerte elterjedt kerettörténet, amely legendás uralkodókhoz kapcsolódik, és Szent László koránál mindenképp fiatalabb. Valószínűleg a francia lovagkori mondák egyike, Szent Lajos király (1219-1270) regéje lehet az első, amely az illatos szegfűben (caryophyllus) leli meg a keresett ellenszert, de a bábakalács is innen kapta pestis ellen óvó hatalmát. Ez utóbbit Nagy Károly (748–814) frank uralkodó vaktában kilőtt nyila találta el, ennek emlékét őrzi a „carlina acaulis” elnevezés.
„A nyil meg süvöltött a levegő égben,
Mint egy futó csillag tündökölt reptében,
Majd leszállt a földre szárnyasuhogtatva,
Szigonyáig fúrta fényes hegyét abba.
A király pedig ment fölvenni a nyilat,
S ím egy fűlevél van kopótyuja alatt:
Ismeretes fűnek volt az a levele,
Melynek a nép száján keresztfű a neve.
S monda László: "Ime gazdag kegyelmében
Füvet adott Isten csodálatosképen,
Melytől enyhülést vesz a dühös nyavalya
S megszűn öldökölni a halál angyala."
Arany János: Szent László füve (1847.)
Horányi Ildikó
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.