Hosszú évekbe telt, amíg egy tüdőgyógyász, dr. Ábrahám Erzsébet diplomái eljutottak a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba, a kacskaringós utat most nem részletezem. A tárgyak, iratok bekerülése éppen arra a koronavírus-járvány miatti bezárást megelőző hétre esett, amikor még folyt a múzeumi feldolgozó munka, tudtunk gyarapítani, leltározni. Ábrahám Erzsébet hagyatékából a múzeumba bekerült, feldolgozásra váró tárgyak, iratok majd akkor szólalhatnak meg igazán, ha újra kézbe vehetjük őket. Dr. Ábrahám Erzsébet Egy tüdőgyógyász emlékei című visszaemlékezése viszont rendelkezésünkre áll most is. Ezt hívjuk segítségül, hogy a tuberkulózissal fertőzött betegek 1940-es, 50-es években zajló orvosi kezelését bemutassuk. Ez a metódus egészen az 1960-as évekig volt jellemző, amikor a tbc elleni gyógyszeres kezelések már egyre jobb eredményt hoztak a betegek gyógyulásában. Sokan még ma is emlékezhetnek olyan esetekere, ahol a betegek hosszú hónapokig, évekig gyógyultak, vagy olyan ismerőseikre, szeretteikre, akik a betegségből nem tudtak felgyógyulni és meghaltak.
A debreceni Városi Tüdőgondozó Intézet fennállásának 75 éves évfordulójára készült érem mázas porcelánból. MNM – Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Numizmatikai gyűjteménye. Fotó: Blahák Eszter
A megfertőződés lehetséges módja
Ábrahám Erzsébet harmadéves orvostanhallgatóként diáktársaival 1947 őszén egy kórélettan gyakorlaton tuberkulózis-bacilusok kémcsövekben lévő tenyészeteit vizsgálta. „A kémcsövek körbe-körbe jártak többször is, hogy minél jobban tudjuk rögzíteni a látottakat. És ekkor valami nagy baj történt.”
Az egyik kémcső Ábrahám Erzsébet keze helyett az asztalra esett és eltört.
„Az eltört kémcső hulladékzsákba került, az asztalon lévő minden tárgy úgyszintén. Szerencse volt, hogy az előírásoknak megfelelően aránylag kevés holmi volt az asztalon, néhány tárgylemez, csipesz, egy-két olló, törlőruha hevert csak rajta. Új gumikesztyűt kellett felvennünk, majd eltakarítottuk az asztalon és a földön lévő szilánkdarabkákat. Ezután többszörös asztallemosás következett erős fertőtlenítő oldattal. A kőpadló is legalább ötször került felmosásra a fertőtlenítőszerrel. Végül a cipőink talpát kellett lemosnunk, munkaköpenyeink a fertőzőhulladék-gyűjtőbe kerültek és következett a zuhanyozás.”
Az esetről jegyzőkönyvet vettek fel, és a tanár ismételten hangsúlyozta a Koch-baktérium erős fertőzőképességét, külső behatásokkal szembeni nagy ellenálló képességét. Az eset után a csoport tagjai szorongással indultak haza, tudva, hogy megfertőződésük csak hat hét múlva derülhet ki, mivel a gümőkór lappangási ideje ennyi volt. A decemberi vizsgaidőszak sikerrel zárult, és bár Erzsébet kicsit köhögött, náthás lett, karácsony előtt elutazott pár napra Budapestre. Hazaérve december 24-ére már hőemelkedése volt, és mivel a háziorvos tüdőgyulladásra utaló zörejeket hallott, 26-án be kellett feküdnie a debreceni klinikára. A kivizsgálások (labor, röntgenvizsgálat) igazolták a tüdőgyulladást, és kiderült, hogy a köpetében tbc-bacilust is találtak.
Gyógykezelés – mi is az a tüdőtöltés?
Erzsébet kezelését a szanatóriumban Pongor Ferenc (1904–1993) professzor osztályán kezdték meg. Bár a tüdőgyógyászat csak az ötödévben szerepelt a tantárgyak között, Erzsébet a betegektől, két szobatársától azonnal értesült a kezelés alapvető módjáról, a tüdőtöltésről, amit hetente többször, majd később ritkábban, de a gyógykezelés végéig alkalmaztak.
„A tüdőt két mellhártyaréteg veszi körül, a kettő között vékony hézag van. A bordák közé egy hosszú tűvel beszúrva, műszer ellenőrzésével megkeresik ezt a hézagot, és a tűn keresztül juttatják be a néhány száz köbcenti levegőt. Az a jó, ha a két mellhártyaréteg teljesen érintetlen maradt még a gyulladástól, nincsenek közöttük összenövések, úgynevezett szalagok, ezek miatt ugyanis a töltés nem tudja elérni a megfelelő célt, nem esik össze eléggé a beteg tüdő, és nem tud a légzésből kellően kikapcsolódni.”
A gyógykezelés leírása Ábrahám Erzsébet Egy tüdőgyógyász emlékei című könyve alapján készült. Accordia Kiadó, Budapest, 2001.
Ha ez bekövetkezik, műtétre kerül sor. A betegséggel kapcsolatos másik fontos információ az volt, hogy két hónapon át negatív köpetet kellett üríteni ahhoz, hogy a beteget hazaengedjék. A szanatóriumi szabályzatot, az ottani mindennapi életvitelhez szükséges tudnivalókat a betegek külön füzetkékben kapták kézhez. Január elején az első tüdőtöltést el is végezték, és a röntgenfelvétel tanúsága szerint jól sikerült a beavatkozás. A hőemelkedés megszűnt, de a fáradtság, étvágytalanság, levertség továbbra is fennállt. A tbc-s betegek teljes elszigeteltségben éltek, a barátokkal, iskolatársakkal kapcsolatot nem tarthattak; a fertőzés veszélye miatt levelet sem írhattak a külvilágba. Erzsébet január közepén erős, görcsös fejfájásra panaszkodott. Az idegklinika professzora, Sántha Kálmán (1903–1956) által alapos kivizsgálásban részesült, de a tuberkulózisos agyhártyagyulladást csak úgy tudták kizárni, ha gerinccsapolást végeznek. Két nap múlva derült ki, hogy a laboratóriumi eredmény negatív lett, a fejfájás pedig lassan, de megszűnt. Mivel Erzsébet három kontroll köpetvizsgálati eredménye is negatív lett, Pongor Ferenc felkérésére délelőttönként a rendelőben segédkezett. A csendes kúrát azonban, ahogy a tüdőtöltést nevezték, még hetenként meg kellett kapnia. 1948 húsvétján a beteget két napra hazaengedték, de testvérétől külön szobában helyezték el. Az érkező vendégek is csak az ajtóból üdvözölhették.
„A betegségtől való jogos félelem érthető volt. Ekkor vált teljesen nyilvánvalóvá számomra, hogy az egészségesek társadalma nemigen tud már befogadni, és az is lehet, hogy egész életemet tüdőszanatóriumban fogom leélni. Ekkor mint villámcsapás röppent a tudatomba, hogy a diploma megszerzése után a tüdőgyógyászatot, a tbc-s betegek gyógyítását választom orvosi hivatásomnak.”
Augusztus végén az újabb vizsgálatok eredménye alapján gyógyultnak és munkaképesnek nyilvánították, és Ábrahám Erzsébet ezek után az Állami Tüdőbeteg Gyógyintézetben (korábban Auguszta Szanatórium) kezdhette meg munkáját.
Képeslap, mely a debreceni Auguszta Szanatóriumot (későbbi nevén Állami Tüdőbeteg Gyógyintézet) ábrázolja 1928-ban. MNM – Semmelweis Orvostörténeti Múzeum 76.26.53. Fotó: Blahák Eszter
Nagy Anita
Online oktatási segédanyag a 12. osztályosok számára
A linkre kattintva irány a Websuli!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.