Hazánkban a Mária Terézia (1717–1780) nevéhez kapcsolódó reformok teremtették meg az államilag szabályozott egészségügy alapjait. Az 1770-ben kiadott egészségügyi alaprendelete (Generale normativum in re sanitatis) már járványügyi kérdésekre és feladatkörökre is kitért. A modern közegészségügyi állapotok létrejöttéig azonban hosszú út vezetett, és a sokáig isteni sorscsapásnak tartott járványok idején az emberek gyakran fordultak a népi gyógymódok felé.
Egy 16. századból fennmaradt német nyelvű kalendárium részlete, amelynek bal felső sarkában egy vizeletvizsgálat jelenete látható. Ettől jobbra gyógynövénytermesztés és -betakarítás jelenik meg, a kép középpontjában pedig konzultációt folytató orvosok láthatók. (U.S. National Library of Medicine)
A hagyományos gyógyítás különböző módszereinek alkalmazása a betegség természetétől és lefolyásától is függött. Az izzasztás, a borogatás, a fürösztés, a füstölés, a sebkezelés racionalitáson is alapuló eljárásai mellett, a mágikus gyógymódokhoz (pl. ráolvasás, ima) is gyakran folyamodtak. Számon tartottak olyan gyógynövényeket, amelyeket gyógyteák, főzetek formájában alkalmaztak.
Az 1738-as magyarországi pestisjárvány idején kedvelt volt a benedekfű használata, amely azon a hiten alapult, hogy a növény alkalmazásával a beteg Szent Benedek védelmében is részesül. Emellett a rutalevél, a fokhagyma, a torma, a sóska fogyasztását, a zsályával, fenyővel, borókával történő füstölés módszerét, az ecet használatát is megtaláljuk a betegségekkel szemben kétségbeesetten küzdő halandók eszköztárában.
Gyógynövénytartó kópic. MNM – Semmelweis Orvostörténeti Múzeum 77.277.1. Fotó: Blahák Eszter
A 18. század második felében főleg a gazdagabb polgárok, a főurak engedhették meg maguknak a képzett orvosok alkalmazását. A kisebb városok, falvak lakói, a társadalom szegényebb rétegei sokszor magukra voltak utalva, így gyakrabban fordultak a tudományosan nem bizonyított gyógymódok felé. A pestis ellen például, a 18. század végéig alkalmaztak olyan mágikus tárgyakat, amelyekkel az orvosságok hatását egészítették ki vagy pótolták.
A képen látható rákszem a folyami rák fejében képződő fehér, meszes porc, amelyet a pestis ellen mágikus gyógyszerként is használtak. Később a szembe került idegen testek eltávolítására alkalmazták a népi gyógyászatban. MNM – Semmelweis Orvostörténeti Múzeum 79.75.1. Fotó: Blahák Eszter
Kelemenné Koncsos Melinda
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.