Hazánkban a tbc-t 1850 óta követik nyomon az adatelemzések. Robert Koch (1843–1910) felfedezése után 12 évvel vezették be a Koch-féle gyógymódot, a szervezett tbc elleni küzdelem pedig 1894-ben vette kezdetét. 1896-ban Okolicsányi-Kuthy Dezső (1869–1947) orvos, tüdőgyógyász számolt be a betegség elleni küzdelemmel összefüggésben Németországban szerzett tapasztalatairól.
Tuberkolózisban szenvedő nő (Fotó: U. S. National Library of Medicine, Digital Collection)
Okolicsányi gümőkórról szóló összefogó művében részletesen kitért a kór elleni küzdelem lehetőségeire is. Ahogyan fogalmazott, a betegséget csak széles társadalmi összefogással lehet megfékezni, ha mind a magánemberek, mind pedig a hatóság maradéktalanul teljesíti a rá váró feladatokat. Fontosnak tartotta, hogy a lakosság minél szélesebb rétegeit megismertessék a betegség jellemzőivel. A tbc elleni küzdelem további eszközei közé sorolta a mértékletességet, a tisztaságot, a tiszta, friss levegőt, a sportot, a táplálkozást, a megfelelő ruhát és a jó lakást. A hatóság elsőrendű feladatának a felvilágosítást tartotta, illetve az idevágó rendelkezések megfogalmazását és betartatását, a tiszta ivóvíz biztosítását, a köztisztaság fenntartását, a népélelmezést, a megfelelő lakáspolitikát, az iparegészségügy fejlesztését, a fiatalkorú munkások védelmét, az alkoholizmus elleni küzdelmet, a megfelelő intézményi ellátást, a szanatóriumokat, tüdőgondozókat, valamint a gyógyíthatatlan betegek elhelyezését biztosító otthonok létrehozását. Okolicsányi-Kuthy Dezső légmelltechnikán alapuló sebészeti eljárást is kidolgozott a tbc kezelésére. Közreműködésével épült meg a budakeszi szanatórium, melynek ő volt 1901 és 1909 között az első igazgatója.
Légmell készülék az 1930-as évekből. MNM – Semmelweis Orvostörténeti Múzeum 2005.164.1. Fotó: Blahák Eszter
Magyarországon a tbc a 19. század végére népbetegséggé vált. Ez a folyamat kétségtelenül összefüggésben volt a népesség életkörülményeivel és azzal is, hogy az emberek munka reményében a sűrűn lakott városokba költöztek. A halálozási statisztikákat ekkor Oroszország és Ausztria vezette, ahol 1 millió lakosból 3-3500 ember halt meg évente gümőkórban, de szorosan mögöttük következett Magyarország és Franciaország is. 1902-ben Magyarországon 75000 ember esett a tüdővész áldozatául, és az országos statisztikák szerint Budapest volt a legfertőzöttebb.
A tuberkolózis elleni küzdelem támogatására kiadott bélyeg Franciaországból (Fotó: U.S. National Library of Medicine, Digital Collection)
A tbc elleni küzdelemben a legnagyobb változást a tbc elleni védőoltás bevezetése hozta. A vakcina kikísérletezése Calmette-nek és Guérinnek köszönhető. Az ő nevükből alakult az oltás elnevezése: BCG = Bacille Calmette-Guérin.
Dr. Szabó Katalin
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.