A járványok világa

Az MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Adattár járványtörténeti blogja

Maszktörténet
Az orvosi maszkok használatának múltjából

A különböző betegségek kezdetektől fogva arra ösztönözték az orvosokat, hogy saját egészségüket, testi épségüket is védjék. A 19. század végén, amikor már világossá vált, hogy a fertőző betegségek hogyan terjednek, a vizsgáló orvosok egészségének megőrzése is előtérbe került és a tudományos vizsgálódás egyik tárgya lett, így a ma használatos maszkok, kesztyűk, arcvédők első típusai már a 20. század első évtizedeiben megjelentek.

A kesztyűk és a maszkok használata elsősorban a sebészeti antiszepszist segítette, de a fertőző betegségek közül például a cseppfertőzéssel terjedő tbc elleni védekezésben is fontos szerepet kaptak.

1_ke_p_5_1.jpgOperációhoz készülődő orvosok maszkban és kesztyűben, 1909. (Wellcome Digital Collection)

1913-ban Genersich Andor (1881−1948) egyetemi tanár, kórboncnok, az algyógyi magyar királyi állami tüdőszanatórium orvosa részletes és érdekes beszámolót adott arról, hogyan védekezhetnek az orvosok a tüdővészes betegek vizsgálatánál. A módszerek között kiemelt helyen szerepelt a maszk.

Érdekes azonban, hogy ekkor a vizsgálatok alkalmával nem az orvosok, hanem a betegek részére tették kötelezővé a maszk viselését. Úgy vélték ugyanis, hogy az orvos által a vizsgálatok folyamán viselt maszk a betegben azt az érzést keltheti, mintha az orvos félne a betegségtől. A maszkok alapanyaga papír és textil is lehetett, ugyanúgy, mint manapság. Az olcsó előállítású Cohn-féle papírzsák-maszkokat használat után elégették. Emellett forgalomban voltak még az úgynevezett Frünkel-féle és az E. Grundt-féle védőmaszkok. Genersich a Grundt-féléről jegyezte meg, hogy ez az orrnyílást is pompásan elzárja. Alkotórészei a vatta, a mull, a vászonpólya és a nikkel-drótkosár voltak, így ennek a maszknak a felerősítése kissé körülményes volt.

A maszkok tekintetében követelmény volt az egyszerű használat, a könnyű tisztíthatóság, a fertőtlenítés és a kedvező ár. Genersich ezen követelmények alapján megtervezte az általa ajánlott maszkot is. Amint írja, „kosaram a levegőt nem zárja el teljesen, de a kilehelt, vizsgálat közben inkább kifújt levegőnek a vizsgálóhoz való direct jutását megakadályozza. A maszk szükségessége tehát ott kezdődik, midőn a beteg a vizsgálat közben spontan vagy auscultatio közben a mi felszólításunkra köhög, mikor is a szájból és talán orrból is a Flügge-féle, bacillust vivő apró cseppek kiszállhatnak, helyesebben kilökethetnek. Ezen cseppecskéket már most a maszk (bár a szájhoz és orrhoz nem fekszik szorosan oda, de ezekhez való közelségénél fogva és még inkább, mert a köhögéskor keletkező légáram e cseppecskéket bizonyos, átlag nagy kezdősebességgel a kosár belső impermeabilis felszínéhez csapja) fogva tartja, míg mi a vizsgálat végén fertőző tartalmukat lysoformmal vagy gőzzel ártalmatlanná nem tesszük. A maszk sárgarézdrótból és erre néhány öltéssel ráerősített Mosetig-battiszt-burokból áll. A maszk vázát körülbelül 2 mm. erős sárgaréz drótból utasításaim szerint az intézet gépésze forrasztotta össze. A maszk, természetesen mindig lysoformba áztatás, illetőleg kellő gőzdesinfectio után, többször használható.”

(Forrás: Genersich Andor: Az orvos védekezése tüdőgümőkóros beteg vizsgálatakor. Orvosi Hetilap, 1913. (57. évfolyam) 38. sz. 701.)

2_ke_p.pngVédőmaszkot viselő beteg (Orvosi Hetilap, 1913. (57. évfolyam) 38. sz. 701.)

A maszkok orvosok számára is előírt viselése az idők folyamán kilépett a műtőtermekből, mindennapossá vált.

Az orvosi védekezésnek még egy izgalmas eszköze származik ebből a korból, mégpedig az arcvédő, melyet az orvosok számára különösen a gége vizsgálatakor és torokváladék vételekor ajánlottak. Ezek az arcvédő maszkok hasonlóak voltak a ma használatban lévőkhöz: egy kemény, gumiból készült homlokszalagból álltak, amelyhez „golyóízülettel” átlátszó, celluloid műanyagpajzsot erősítettek.

3_ke_p.pngArcvédőben beteget vizsgáló orvos (Okolicsányi-Kuthy Dezső: A gümőkór képeskönyve. Korvin Testvérek Könyvnyomdája, Budapest, 1908. 258. ábra)

A múltban a betegek számára terápiás céllal is ajánlották a maszkok viselését. Vladár Márton kórházi főorvos a rhinitisben, azaz náthában szenvedő betegek számára a textilből készült maszk viselését ajánlotta, amely napközben, de különösen éjszaka megóvja az orr nyálkahártyáját a kiszáradástól.

Dr. Szabó Katalin

Online oktatási segédanyag 11. osztályosok számára

A linkre kattintva irány a Websuli!

https://learningapps.org/display?v=pr5io3zj520

A bejegyzés trackback címe:

https://semmelweismuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr8915697462

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A járványok világa

Utolsó kommentek

  • Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: @midnight coder: "Matyinak meg látom, itt is elszabadult a kecskéje." - Hehehe.. de kihajították... (2021.03.19. 14:40) Pestis és antiszemitizmus
  • Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: @MAXVAL birсaman közíró: "Csak a kereszténység tudta megszakítani ezt az ősi mintát." - hahaha..... (2021.03.19. 14:39) Pestis és antiszemitizmus
  • CoolKoon: @midnight coder: "inkább azt csodálom, hogy a zsidók egyáltalán létezhettek abban a középkori Euró... (2021.03.19. 13:49) Pestis és antiszemitizmus
  • CoolKoon: @to:rppapa: "a mostani Covid idején éppen az ortodoxok voltak azok, akik nem voltak hajlandók beta... (2021.03.19. 13:47) Pestis és antiszemitizmus
  • CoolKoon: @MAXVAL birсaman közíró: Ez egész egyszerűen nem igaz. A zsidók elleni pogromokhoz ugyanúgy a paps... (2021.03.19. 13:41) Pestis és antiszemitizmus
  • Utolsó 20
süti beállítások módosítása